Cipősdoboz

Eltelt két nap, mióta belevágtam, és azóta folyamatosan zakatol az agyam, hogy kell-e ez nekem, illetve, hogy mit is írjak?! Kell-e követnem valamiféle rendszert, legyen rendszeresség, mint általában az életemben? Vagy hagyjam magam sodortatni a gondolatokkal, élményekkel és érzelmekkel?

Ma reggel munkába menet észrevettem, hogy füvet nyírtak a közeli "réten", és előkerült egy üres, szemétbe szánt cipősdoboz. 

Biztosan boldogabb volt, mikor még benne rejlett az a pár márkás cipő, aminek jellegzetes pipája mindenkinek ismerős. Aztán cipő kivesz, doboz eldob, kukából kipottyan, köztisztasági személy ottfelejt, szél északira fordul, cipősdoboz repül, csak repül, csak repül, mint a két Holovácz.

Elképzelem, hogy a fűnyíró traktor sofőrje milyen műgonddal próbálta meg kikerülni, nehogy kárt okozzon benne. De jelentem sikerült! Fűnyíró manőverezés jeles. A doboznak nem esett baja, szebben piroslik, mint valaha. Nem bántották, nem nyúltak hozzá, minden arra járó szemét magára vonzza. 

Adok az emberiségnek 3 nap türelmi időt, hátha valaki lecsap a nagy túlélőre, és elviszi a kb. 20 méterre álló szelektív gyűjtőbe.

Megjegyzem, ha kidobok valamit és látom, hogy még hetek múlva is a házam mellett viszi a szél, hát törjön le a kezem, ha nem megyek utána és nem veszem fel. De úgy látszik ez olyan újszerű gondolat, hogy sokaknak eszébe sem jut.

Az az érzésem 3 nap múlva újra írok egy bejegyzést arról, hogy vágtam át a réten .....