Egyszerű hétköznapnak indult, egyszerűnek tűnt beülni az autóba és elindulni. Nem akartam bonyodalmat az életemben, szimplán jól akartam érezni magam pia nélkül, gyerek nélkül, monoton hétköznapi rohanás nélkül. Semmi extra cucc, csak farmer és póló, egyszerűen ennyi, minek a flanc.
Jó idő volt, egyszerűen hihetetlen az évnek ebben a szakaszában ilyen meleg, szinte nyárias szél. Csupa szín és élet minden. Egyszerűen gyönyörű. Mint a rozé, ami egyszerűen csodálatosan rózsaszín volt. Mégis pia, de igazán nem sok. Egyszerűen csak az íze kedvéért. Jó volt kiengedni a gőzt, hagyni, hogy fújjon a szél. Nem történt semmi. Egyszerűen semmi. Csak rozé, meleg és szél. Akkor mitől lett ennyire bonyolult és összetett, zavart és furcsa minden?
Csak a rozé, a meleg, a szél ...?? Egyszerűen nem értem.
Mi az hogy egyszerű? Mi az hogy bonyolult? Nekem nem tűnt egyszerűnek, pont olyan volt, pont annyi volt, ami kellett. A dolgok szépsége sokszor az egyszerűségükben rejlik. Én így látom. Így láttam. Lehet, hogy rossz a szemüvegem, és nem látom, amit látnom kellene? Fekete a fehérrel, erős a gyengével, gyors a lassúval, türelmes a türelmetlennel, beszédes a csendessel, egyszerű a bonyolulttal mind kapcsolatban van. Nem jó az egyik, és nem rossz a másik. Csak más. És akkor mi van ????
Különben nincs is szemüvegem. Tisztán és élesen látok. Most már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése