Kipróbálom

Kipróbálom milyen az, amikor beszűkült szemmel, fáradt aggyal félhomályban a semmiről kezdek el írni. Nem is tudom mit akarok igazán, olyan izé vagyok. Várom a hétvégét, vágyom egy naaagy semmittevésbe torkolló alvásra, ágyban olvasásra, habos kávéra a kedvenc helyemen. Akkor, mikor még mindenki alszik, én pedig plédbe burkolózva bámulhatok ki az ablakon azokat a fákat nézve, amiknek már minden ágát ismerem, mégsem tudom őket megunni. Szeretnék nyugit, de csak éppen annyit, hogy még ne hiányozzon a nyüzsgés, a gyerekzsibongás, a tányérok csörgése, a mosógép zaja. 

Kipróbálnám milyen az, ha napokig nem találkoznék senkivel, csak saját magammal kellene megosztanom minden gondolatot. Nem kellene megszólalnom és hozzám sem szólna senki, csak elmélkednék, nézelődnék, hallgatnám, ami a szavakon kívül hallható.

Kipróbálnék új, még sosem tapasztalt dolgokat, csak ne lennék ennyire biztonsági játékos, aki szeret mindig és minden körülmények között két lábbal állni a földön. 

Kipróbálnám milyen az szembetalálkozni magammal egy zsúfolt utcán, ahol senki más nem ismerős csak én. Beülnénk egy sütire és kedélyesen elbeszélgetnénk? Érteném a vicceimet és tetszene, amit tapasztalok? Vagy inkább igyekeznék mihamarabb megszabadulni magamól? Ez már pszichológiai eset?!

Kipróbálnám milyen az, ha minden valóra válna, amit gondolok. Minden, válogatás nélkül. A történések, az érzelmek, az események. Nem hiszem, hogy élvezném a káoszt, amit okoznék ...... nem, nem vagyok én olyan, addig jó, míg sok dolog csak a fantázia szüleménye marad. 

Mára ennyi .... esetleg egy kis zene ........Cseh Tamás emlékeset - Karom kitárva ...... nem elég egyszer meghallgatni, napi adag minimum 2x1, egy darabig, aztán újra. Kipróbált recept!

https://www.youtube.com/watch?v=kZiaZrJl5jY