Kölcsönhatás

Életünk során sok emberrel hoz bennünket össze a sors, akikkel ha nem is örökre, de barátok lehetünk. 

Lehet játszótárs az oviból, akit aztán az iskolapadba kerülve már nem tartottunk számon. Lehet barát az általános iskolából, akivel szerencsés esetben középiskolában is együtt jártunk, vagy egy srác a szomszéd házból, akivel együtt fociztunk a közeli parkban. Haverság, ismeretség, barátság, a kapcsolatok különböző formái, mind más és más mederben folynak, más mélységig hatolnak attól függően, hogy éppen milyen életkorban, élethelyzetben vagyunk, kikkel találkozunk, merre járunk, hol dolgozunk, vagy milyen az érdeklődési körünk. Érdekes lehet ez fentről nézve ..... mint egy társasjáték. Ha hatost dobsz egész más történik veled, mintha kettest dobtál volna.  Van ebben némi szerencse, és véletlen is, és sors és eleve elrendelés. Már ha elhisszük, hogy vannak ilyenek.

Én hiszek abban, hogy nem ok nélkül találkozunk emberekkel életünk során, nem véletlen az időpont sem, hogy kivel, mikor kapcsolódunk össze. 

A középiskolai barátnőmmel négy éven át sülve - főve együtt voltunk, egy padban ültünk, órák alatt leveleztünk, még akkor is, ha tudtuk, hogy hazafelé is együtt megyünk majd. Nem szálltunk le a buszról a végállomáson, inkább mentünk még egy kört a helyijárattal, és közben álmodoztunk. Rengeteg jó és meghatározó élmény kötődik hozzá, s ahhoz az időszakhoz és bár már nem tartjuk szorosan a kapcsolatot, azért havonta egy - egy e-mailt váltunk, és ha ritkán találkozunk is, mégis olyan, mintha semmi sem változott volna. Megint hülyéskedünk, röhögünk, sokszor kamaszkori önmagunkon, mégis jól esik. Olyan szoros kötelék alakult ki köztünk, amit úgy érzem, már az idő és a távolság sem tud elszakítani. Megjegyzem ez nem öt éve történt, és nem is tizenöt .... mégis tart a barátság. Jókor voltunk ott egymásnak, azokban az években, amikor mindkettőnknek szüksége volt egy lelki társra, azokban az időkben, amikor elkezdtünk felnőni.

Aztán lett még egy barátom, aki a szerelmem, a társam, és a másik felem is egyben, de ez külön történet.

Aki miatt ez az egész gondolatsor elindult a fejemben, egy barát a jelenben. Valaki, akivel kapcsolatban kristálytiszta a meggyőződésem, hogy nem lehet véletlen a találkozásunk. Neki éppen annyira szüksége volt rám, és a lassan elmélyülő barátságunkra az elmúlt öt évben, mint nekem, a köztünk lévő jópár évnyi korkülönbség ellenére. Lehet, hogy egy kicsit a fiatalabb kori önmagamra emlékeztet? Vagy a hasonló gondolkodásmódunk miatt vagyunk egy hullámhosszon? Nem tudom .... sokat gondolkodom ezen. Azt szoktam mondani neki, hogy ha ő nem toppanik be az életembe, már fejkendős öregasszony lennék.    Vidámságot és frissességet csempészett az amúgy sem szomorú és unalmas életembe. Ismeri a hülyeségeimet, a jó oldalamat, a családomat, és én az övét. Tudja ki a fodrászom, de attól még neki is van sajátja. Csak remélni tudom, hogy érzi, mennyire szeretem. Azt is remélem, hogy én is legalább annyi mindent adtam neki, mint amennyit én kaptam tőle. Hogy voltam rá olyan hatással, mint ahogy ő hatott és hat rám most is. Bár a barátság pont nem erről ismerszik meg. Kit érdekel, hogy mit kapott, ha adhatott valamit a másiknak. De azért legyünk önzőek, mint általában az emberek. Szeretünk kapni, mert kapni is jó. Szavakat, odafigyelést, őszinteséget,  egy pártatlannak tűnő véleményt, megerősítést, bátorítást, dicséretet, mert abból sosem elég. Ha valaki pont ezeket adja, amikre vágysz, akkor, amikor arra a legnagyobb szükséged van, meghallgat, pedig lenne más dolga is, az utolsó dugi csokiját is elfelezi veled, érti a hülye vicceidet akkor is, mikor senki más nem röhög ....... persze, hogy megkedveled. Nincs is más lehetőség, és nem is kell, hogy legyen. Ez ennyi. 

Sok mindenen keresztülmentünk ezekben az években és rengeteg dolgot megosztottunk egymással.

Szerelem, család, szex, halál, bulik, locsogás, fejfájás, titkok, sportolás, főzés, könyvek, vásárolgatás, pasik, lélekápolás, rengeteg munka, munka és munka. 

Ha most bekövetkezne, hogy neki balra, nekem meg jobbra kell tovább haladnom az úton, ami ki lett jelölve a számunkra, biztos lennék benne, hogy nem szakadnánk el akkor sem egymástól most már sosem. Nehéz lenne nélküle megélni a szürke hétköznapokat, de akkor is boldog lennék, mert tudnám, hogy bárhol is legyen, számíthatok rá, és ő rám ugyanúgy. Szükségem lesz majd arra, hogy tudjam, mi van vele, jól van-e, és arra is, hogy megkérdezze, hogy boldogulok nélküle. 

Boldog Születésnapot, örülük, hogy Te is öregszel !