A hálószoba meghitt félhomályában félálomban láttam, ahogy apró ujjaival felém integet. Észrevétlenül, szinte hang nélkül lopakodott be a reggelembe, félbeszakítva az édes álmok furcsa egymásutánját. Tudtam, hogy ezzel vége, elvesztem. A következő pillanatban már mellettem állt és csendben nézett. Pontosan úgy, ahogy máskor is szokott, olyan "nem akarlak zavarni" nézéssel, de éreztetve, hogy jó lenne már felkelned, mert hiányzol. Szemüvege mögül okosan és copfosan figyelte, hogy indulok-e már végre, most és azonnal, mert anya, az olyan. Anyának nincs szüksége vasárnap reggeli jóleső nyújtózásra, furcsa álmokon való hasztalan elmélkedésre, a marasztaló ágy melegre. Anya "pöccre" indul, azonnal képben van, gyorsulása elképesztő és maximális sebességgel készít reggelre vajas kiflit és kakaót, ami természetesen nem lehet sem hideg, sem túl meleg sem. Félálomban is képes megtalálni a papucs elveszettnek hitt párját, szintidőn belül kifésüli az aranyhajból a gubancot. Még vasárnap is. Mert ma az van, tavasz beharangozó, lelket melengető, vigasztaló tavaszi vasárnap.
Irány ki az udvarra!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése