Találtam egy vázlatot ...üresen
Kíváncsi lennék mit akartam írni, és mit nem tudtam leírni..
De ez már a múlt, mint ahogy sok minden más is,amit szerettem volna, hogy legyen, de nem lehetett, amit szerettem volna, hogy érezzem, de nem érezhettem, amit adni szerettem volna, de nem fogadták el, amit kapni szerettem volna, de nem kaptam meg.
A múlt, amibe nem vagyok szerelmes, de könnycseppként szúrja a szememet, ahányszor végigzongorázom.
Önmarcangoló fájdalmas hónapok könnyekkel, viaskodás önmagammal, az élettel, a középúttal, amin haladnom kell. Drága jó nagymamám kedvenc mondása, és örökre belém ivódott jó tanácsa, arról a bizonyos arany középútról, ahol menni kell ahhoz, hogy minden jól alakuljon. Baromi nehéz folyamatosan a felezővonalon maradni, nem lelépni sem jobbra, sem balra. Lehet nézni, hogy mi halad bal oldalon, és elképzelni mi lenne, ha ott mennék. Lehet dőlni jobb oldalra is, és belefeledkezni az érzésbe, hogy mindig ott maradok, de azok a fránya fehér csíkok ott középen csak visszahoznak a jelenbe és az útra, ahol menni kell. Irigykedve szemlélem a tőlem jobbra és balra, látszólag könnyedén és mindenféle lelkiismereti probléma nélkül kalandozó embereket, akik el is hiszik, hogy úgy a jó. Nekik van igazuk? Nem tudom, néha úgy érzem, hogy igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése